interjuamikulassal

Már nagy lázban ég, hisz hamarosan útra kel, hogy a világ minden részén megajándékozza a gyerekeket. Amúgy csodavilágban él a messzi északon. Látogatói évről évre nőnek. A Mikulás exkluzív interjút adott.

Szemmel láthatóan is fáradt, bár nehezen ismeri be. Nemrégiben épp az elfeknek tartott eligazítást, és már rénszarvasai is csatasorba álltak. Megigazítja szemüvegét, hátradől hintaszékében, és türelmesen hallgatja a kérdésemet.

– Nagyon sok információ látott napvilágot, de csak találgatni tudunk a Mikulás koráról. Ha nem túl indiszkrét a kérdés, hány éves is tulajdonképpen?

– Erre már nem is emlékszem pontosan. Egyszer, amikor kedvenc hintaszékemben ültem, lappföldi otthonomban a kandalló előtt, nekiálltam számolgatni. Próbáltam visszaidézni, hány ünnepen is voltam szolgálatban. Ám 364-nél elaludtam.

– Keveset tudunk a családjáról…. Kikkel él egyáltalán a hideg sarkkörön?  

–Mint mindenkinek, nekem is a szeretteim a legfontosabbak. A feleségem ráadásul sokat segít a mindennapi teendőkben. Rovaniemi az otthonom, ott élek manókkal, elfekkel, rénszarvasokkal. Nagyon sok látogatóm van az év minden napján. Alig győzöm fogadni a vendégeket. Ma már egyre többen ismerik a hozzám vezető utat. Ez fárasztó, de egyben nagy öröm is számomra.

– A Mikulásról feltételezhető, hogy mindig jó… Vannak rossz pillanatai?  

– Nagy ritkán. Néha szigorúnak kell lenni a gyerekekkel, de próbálok mindig igazságos maradni. Persze, velem is megesik néha, hogy mérges vagy épp szomorú vagyok. Különösen, ha arról hallok, hogy a világ bizonyos pontjain mostoha körülmények között élnek a gyerekek.

– Hogyan birkózik meg a különböző országok más-más szokásaival? Nem lehet könnyű, hogy egyes helyeken eltérő napokon, és rend szerint kell vinni az ajándékot.

– Ezért vannak a segítőim… Tény, hogy minden országnak megvannak a saját hagyományai. Mindenki megérdemli, hogy ezeket tiszteletben tartsuk. Amerikában például a kéményen mászok be, Magyarországon az ablakba kitett cipőkbe kell tennem az ajándékot. Önöknél december 6-án, az USA-ban pedig karácsony napján.

– Nem lehetett könnyű azt sem megszokni, hogy hányféleképpen szólítják…

– Bizony nem, szinte minden országban más a nevem. Finnországban Joulupukki,  Amerikában Santa Claus. Ha jól emlékszem, Németországban Weihnachtsmann-nak hívnak, Hollandiában, Kerstmannak, keleten Télapónak. Én igazából minden elnevezést szeretek. A lényeg, hogy kedvesen szólítsanak.

– Feltételezem, a nagy decemberi hajtás után Önre is ráfér egy kis lazítás. Mi a hobbija?

– Nem tudom meghazudtolni finn nemzetiségemet. Épp ezért a szaunázásra voksolok. Azt nagyon szeretem. No meg nyáron szívesen horgászok délen.

Vélemény, hozzászólás?