Családi vagy céges ünnepség, esetleg véletlen találkozás a Mikulással: a lényeg, hogy a gyermek elhiggye, az őszszakállú tényleg létezik. Nem a meghökkentés és az ijesztgetés, sokkal inkább a vidámság, és a humor a fő cél. Elképzelhető, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amikor nekünk kell meglepni az ismerős vagy ismeretlen kicsiket.

Szerezzünk be klasszikus ruhát!
Nem árt időben lefoglalni, vagy megvarrni/varratni a jelmezt! A neten is számos webáruházból hozzájuthatunk. Ha tudunk, mindenképpen Szent Miklóst idézzük, és ne a giccses, csicsás jelmezt válasszuk. Egész biztos, hogy kell állítani valamit a ruhán. Az is előfordulhat, hogy tavaly óta bizony meghíztunk vagy lefogytunk. A ruha feltétlenül jó minőségű anyagból készüljön, hisz nagyon sok gyerek meg akarja tapogatni. Ne feledkezzünk meg a kiegészítőkről, például a fehér szemöldökről, kesztyűről, övről, és a fekete csizmáról sem! A szemüveg szintén fontos kellék. Ez azonban inkább klasszikus, mint modern legyen. Soha nem felejtem el, hogy én gyermekkoromban épp a csizmájáról ismertem fel a mikulásnak öltözött szomszédot. Onnantól már senki nem tudta elhitetni velem a z őszszakállú létezését. Ugyancsak kitörölhetetlen az a nem éppen kedves emlék, amikor ijesztő álarccal próbálta palástolni magát a Mikulás az ismerős gyermekek elől. Ne feledjük, a Télapó általában pocakos. Ha túl vékonyak vagyunk, tömjük ki magunkat párnákkal!

 Fontos az átszellemülés…
..ha lehet, még mielőtt megérkezünk a gyerekekhez. Mosolyogjunk, hisz az őszszakállú soha nem komor, HO-HO-HO-HO! Hiába elcsépelt ez a nevetés, a gyerekek (el)várják. Mély, de barátságos hangon beszéljünk. Gyakoroljunk, amikor senki sem lát bennünket, így például autóban. Ahhoz, hogy kellően magabiztosak legyünk, fontos a tükör előtti próba.

Soha ne káromkodjunk vagy kiabáljunk!
Akkor sem, ha felidegesít az egyik gyermek, vagy épp megijed, és nem tudjuk megnyugtatni. Ne feledjük, a Mikulás a gyermekek nagy barátja! Fontos ismérve a jóság és a türelem.

Engedjük kibontakozni a kicsiket!
Ültessük a gyerekeket az ölünkbe, és kérjük őket, hogy énekeljenek, mondjanak verset. Egész biztos, hogy nagyon örülnek az ölelésnek.

Fontos a viccelődés, az ugratás!
Képzeljük magunkat a kicsik helyébe. Nem csoda, ha meglepődnek a nem mindennapi látványtól, a közelségtől.
Vessünk be egy-két poént. Akár direkt félreérthetjük a gyerek nevét, és élhetünk a következő kifogással: „Még mindig hó van a fülemben, hisz gyorsan kellett iderepülnöm az Északi-sarkról.”

„Biztos, hogy Te vagy az igazi?”
Készüljünk fel előre az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre! Semmiképp ne jöjjünk zavarba. Kétféleképpen reagálhatunk: egyrészt bevalljuk, hogy az igazi Mikulás az Északi-sarkon, Lappföldön él, és nem tud minden gyermekhez eljutni. Épp ezért vannak segítői.
A másik lehetőség a tagadás: „Természetesen én vagyok az igazi! Ho-ho-ho!” Majd eltereljük a gondolatait egy cukorkával.

Nézzünk a gyermek szemébe!
Ereszkedjünk le hozzá, mondjuk szemmagasságba! Így sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudunk kialakítani a kicsikkel. Fontos a meleg és csillogó tekintet, az állandó kapcsolattartás. Ne feledjük, a jó Mikulás tud hallgatni is.